Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Fehér Mátyás: Magyar fények… A magyar Szent Domonkos-rendi tartomány szentjeinek élete
„Magyar fények”, magyar csillagok a magyar égen: ezek voltak népünk nagyjai, szentéletű fiai. Egyéniségük változatossága az éjszakai mennybolt csillagainak fényével hasonlítható össze. Keménykiállású, csupatűzlelkű apostolok és kolostorok mélységes csendjében Isten szerelmétől hervadó szüzek egyformán vannak köztük. Egyben azonban mind megegyeznek: fények voltak a magyar éjszakában hét századon át.
Mert bár minden szentnek más az arca, az örökkévalóság fényénél annyira egyformán ragyognak! S őket a szentek közösségén túl még közelebb hozta egymáshoz az, hogy Szent Domonkos gyermekei, Hazánk fiai és árva magyaroknak egyformán fénythintő segítői voltak.
Elfelejtett fények voltak, mert a magyar nagyok átka: az utódok hálátlan feledékenysége napirendre tért felettük. Igaz ugyan, hogy ez csak verőfényes napokon volt így, mert ha éjszakával vert meg bennünket az Isten, akkor mindig észrevettük az égi fényeket, fénylő csillagokat!
A magyar dominikánus rendtartomány alázattal teszi le ezt a kis munkát hajdani dicsőségét megalapozó nagyjai lábaihoz, tudván tudva azt, hogy „csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövendő”. Ebben az alázatos cselekedetben azonban benne van a magyarság hálája is, hiszen ezekről a „magyar fényekről” igazán el lehet mondani, hogy hősök, mert a közösségi gondolatért viselt áldozatuk hőssé avatta őket. A hősökért pedig hálásnak kell lennünk a Gondviselés jóságáért!
A könyvben a következő hősökről olvasunk: 1. Magyarországi Boldog Pál; 2. Hahói-nembeli Bánffy Buzád; 3. Boldog Szádok; 4. Boldog János; 5. Magyar Boldog Ilona; 6. Árpádházi Boldog Margit; 7. Boldog emlékű Imre; 8. Boldog Ágoston; 9. Árpádházi Boldog Erzsébet; 10. Boldog Csáki Móric; 11. Boldog emlékű Csáki Csák.