Az erkölcsteológia az Egyház erkölcsi tanításának rendszere, a Krisztusban kapott természetfölötti meghívásnak megfelelő élet normatív tudománya. Tárgya: az erkölcsiség és a természetfölötti értékű emberi cselekedet. Ezáltal egyrészt nyitott minden ember felé, másrészt mint a teológia integrális része az erkölcsi cselekvés megítélését, alapját, kezdetét és végét abban ismeri el, aki „egyedül jó”, s aki Krisztusban az embernek ajándékozva önmagát, fölajánlja az embernek az isteni élet boldogságát.
A szerző (1898–1971) ebben a kétkötetes munkában követi a klasszikus fölépítést: a végső cél, a törvény, a lelkiismeret, a bűn, az isteni erények (első kötet) és a tízparancsolat (második kötet).