A könyv a magyar történelem tragikus idejéről, az őszirózsás forradalomról és az azt követő proletárdiktatúráról szól, melyek elvezettek Trianonig. Feltárja a szenvedéseket, borzalmakat, amelyeket a magyarságnak el kellett viselnie. A szerző nem polemizálni, sem oktatni nem kíván ezzel a visszaemlékezéssel, inkább egy jövendőbeli történetírás szerény adalékának tekinti.
A könyv utolsó fejezetében a jövőről gondolkodik: Mi nagyon jól tudjuk, hogyha a gyom ellepi és veszélyezteti termésünket, nem elég azt kiirtani és elégetni (utal itt a kommün felelőseire), hanem új magot is kell bevetni, hogy oly sűrűn és erőteljesen nőjön ki, hogy lehetetlenné tegye benne a gyom fejlődését. Ez az új mag a keresztény világnézet! A keresztény világnézetben az előfeltétel az igazság és a szeretet. Ha meg akarjuk menteni véreinket, ha hazánkat új fejlődésre akarjuk vezetni, akkor föl kell hagynunk mindenféle kísérletezéssel, hogy eszméket és elveket alkalmazzunk, a dolgok újjászervezésében, melyek a XIX. században a liberalizmust és a szocializmust érlelték meg.