Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Erdey Ferenc: Az életszentség tudománya. Elmélkedések
Ha a pilóta sötét éjszaka fenn repül a magasban, a legkisebb kis fényességet is meglátja a föld színén. A lelki életben is így vagyunk! Ha a lelkek elsötétülnek a bűnben, az egész földre sötétség borul. Ebben a sötétségben az Istennel bensőségesen egyesült, szentéletű lelkek úgy világítanak, hogy biztató fényt árasztanak maguk körül.
Az engesztelő lelkek életáldozata ezt a fényt és világosságot terjeszti a mai lelki sötétségben, ők hivatásukat látják abban, hogy engeszteljenek: szentségben, tisztaságban, szeretetben. Ez az életszentség nem valami rendkívüli élmény, ellenkezőleg a kegyelem csodálatos élete, aminek lényegét így foglalhatnók röviden egybe: Isten bennünk!
Ezt a bennünk lakozó fenséges, szent Istent hordozzuk magunkban a kegyelem állapotában! Az ő szentsége alakít át minket is szentekké. Az örök, teremtetlen Isten valóságosan bennünk lakik, az ő világossága világosodik ki ember-lelkekben, szentekben.
Ha a teremtetlen Isten bennünk lakik, akkor nemcsak elzártan lelkünkbe raktározott kincset bírunk, hanem élő, eleven energiaforrást hordozunk. Isten kisugárzik bennünk, és részesedünk isteni életében, energiájában, szentségében. E részesedés a „gratia creata”, teremtett kegyelem, mely elindít a szentség életösvényén.
E csodálatos részesedést, életelindulást tárgyalja jelen kis munka. Nem igényel semmi egyebet, mint hogy azokban a lelkekben, kiket szent hivatásuk bensőségesebben kapcsol Istennel, tudatossá tegye mily életforrás számukra Istennek bennük való lakozása.