Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Engelbert Kirschbaum: Az apostolfejedelmek sírjai. Szent Péter és Szent Pál Rómában
Ritkán keltették fel újabb időkben régészeti kutatások oly mértékben a világ figyelmét, mint a római Szent Péter bazilika alatti ásatások. Ebben a könyvben annak a négy régésznek egyike tudósít, aki az éveken át tartó kutatás során foglalatoskodott vele; a nagyközönséghez szól az ásatásokról és eredményükről.
Már régóta ismeretes volt, hogy a Szent Péter-bazilika alatt pogány-római sírhelyek találhatók. Amikor a bazilika munkásai 1939-ben XI. Pius pápa halála után a kriptában nyugvóhelyet kerestek az elhunyt pápa számára, a munkálatok során egy fal megnyitásakor a régi konstantini bazilika nyomára bukkantak, amelyet a 16. századi építészeknek meg kellett kerülniük. Ezzel kezdődtek azok az ásatások, amelyeknek első szakasza 1949-ben fejeződött be, miután feltártak egy római nekropoliszt mauzóleumokkal, majd Szent Péter apostol eltemetésének a helyét, és az egykor föléje emelt „tropaiont”. Ezen a területen és közvetlen közelében azóta végzett további kutatások új ismeretekkel szolgáltak. Felemelte szavát a bírálat is, és vitatta, hogy az ásatásoknak sikerült feltárniok Szent Péter eltemetésének voltaképpeni helyét. A szerző ebben a művében a nagyon összetett tudományos probléma kritikátlan vagy túlságosan lelkesült szemléletmódjával szemben is állást foglal. Egyébként is mély benyomást kelt, amit az egzakt kutatás bizonyos eredményként nyújt. Az ereklyék problémájáról szóló, kiegészítő fejezetben Ernst Dassmann bonni professzor ismerteti a legújabb eredményeket is.
A Szent Péter nekropoliszával rokon a népek apostola Szent Pálnak nekropolisza az ostiai út mellett levő S. Paolo fuori le mura bazilikája alatt. Szent Pál is egy régi római nekropoliszban kapott nyugvóhelyet. Ez a sír egy főútvonal mellett fekszik és ez határozta meg a hatalmas bazilika építésének történetét. Ebben a könyvben feltárul, amit mindmáig összefoglalóan el tudunk mondani róla.
A szerző, P. Engelbert Kirschbaum jezsuita, Kölnben született 1902. január 6-án. 1921-ben belépett a jezsuita rendbe. Filozófiát és teológiát tanult a Valkenburgi Szent Ignác-kollégiumban, ott szentelték pappá 1931-ben. Művészettörténetből a müncheni egyetemen, régészetből a római Istituto di Archeologia Cristiana-n doktorált, majd Valkenburg, Frankfurt és Pullach főiskoláján tanított, 1939-ben meghívták a római Gergely Egyetemre.
Neve egyszer s mindenkorra hozzákötődik Konstantin bazilikájának és Szent Péter sírjának XII. Pius által elrendelt kutatásához, amelyben irányító módon vett részt. Tanácsadóként bevonták Monte Cassino kolostortemplomában és Santiago de Compostela székesegyháza alatt végzett ásatásokba. Egyéb fontos tanulmányaiban a keresztény művészet és történelem, valamint a keresztény ikonográfia problémáival foglalkozott.