Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Előd István (szerk.): Deum docuit. Schütz Antal a hittudós
„Deum docuit”, azaz Istenről tanított – áll Schütz Antal (1880–1953) tudós piaristának, egyetemi tanárnak, a XX. század magyar Egyházának kiemelkedő teológusának, a Magyar Tudományos Akadémiának rendes tagjának sírján. A Központi Hittudományi Akadémia hetvenedik születésnapján ezt írta jegyzőkönyvébe: „Pázmány óta senkinek sem sikerült olyan hatalmas és modern felkészültségű egységbe foglalni a keresztény hit rendszerét, amint azt Schütz Antal megalkotta.” Elméleti és gyakorlati tudós volt egy személyben. Fontos munkát végzett a diákpasztorációban, hitoktatásban, évekig tanított a rend iskoláiban. Hittankönyveket írt, Sík Sándorral *Imádságosköny*vet. Egyetemi tanár idejében a dogmatika tanítását világszínvonalra emelte. Kétkötetes *Dogmatiká*ja főműve. Az egyetem összes hallgatói számára nyilvános előadásokat tartott (lásd az ezekről megjelent könyveket: Krisztus, Házasság, Örökkévalóság, Isten a történelemben, Eucharisztia). Prohászka halála után ő rendezte a szentéletű püspök összegyűjtött munkáit huszonöt kötetben sajtó alá, amely ma is a Prohászka-irodalom nélkülözhetetlen forrásanyaga.
Ez a könyv emlékének és gazdag munkásságának adózik. Első részében tanulmányokat tartalmaz a „mesterről” többek tollából (Sík Sándor, Koncz Lajos, Sóczó Ferenc, Belon Gellért, Tuba Iván). A könyv szerkesztője, Előd István Schütz Antal pályáját és irodalmi munkásságának bibliográfiáját adja mintegy huszonöt oldalon keresztül. A könyv második része szemelvényeket ad Schütz Antal műveiből.