A könyv Árpádházi Szent Erzsébet, a szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények védőszentje életrajza.
A német szerző könyve nem akar hangzatos és bölcs szavakkal valami meglepően „új” Erzsébet életrajzot vázolni. Erzsébet életét mutatja meg, hogy hogyan élt az emberekért és hogyan hat még ma is a világra.
Az első fejezet Magyarországra, Erzsébet hazájába vezeti az olvasót, és betekintést nyújt annak az országnak és annak a családnak a történetébe, amelyből származott. A második fejezet betekintést nyújt a saját, valamint férje, gyermekei és rokonai életébe. Erzsébet korán elárulta jellemvonásait, amelyek további életét is irányították. Annyira szerette Istent, hogy még nehéz óráiban is köszönetet tudott mondani neki és Te Deumot énekelt. Annyira szerette embertársait, hogy a szegények, betegek és gyermekek anyjuknak nevezték: „szegények könyörületes asszonya”, „az imádkozók anyja és oltalmazója”, „a béke anyja”, mondották. A harmadik fejezet Németországban és az egész világon bekövetkezett igen korai tiszteletét mutatja be. Itt is érezhetjük a szentek népeket összekapcsoló erejét. A negyedik fejezet zarándokút Erzsébethez. Ez a fejezet a vele való találkozás olyan fajtájához vezeti az olvasót, mely nemcsak az ünnepélyes órákban, templomi ünnep- vagy névnap közepette mutatja be őt. Az utcákon találkoztunk vele, ahol egyedül járt, a városokban és hegyeken, ahol élt; Magyarországon és Németországban. Az ötödik fejezet összefüggő áttekintést nyújt a halála előtti és azt követő évekről. Élőbbé válik a kép, ha ismerjük az akkori életformát és kortársait. A rövid fejezet megmutatja egyúttal, hogy hol fekszenek el kéziratok és könyvek, melyek a szent életéről tartalmaznak adalékokat. Utalásokat ad továbbá ez a fejezet az új, és nagy részben fel is használt irodalomra.