„Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, a mennyek országába nem juthattok” – mondja Jézus. Gyermekként jelent meg ő maga is közöttünk. Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig.
Tudat alatt midnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. Ebben az esetben afféle betlehemi gyermekgyilkosság áldozatai lettünk.
E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek álig begombolkozott világát – szinte játszva.
Senkit se zavarjon, hogy az amerikai írónő könyvének a meséje a múlt század légkörében játszódik, szereplői pedig: protestáns testvéreink. Mondanivalója – hogy ti. örömre születtünk a világra –, mindig és midenütt érvényes.