A VI. században Jordanes említi, hogy a becses vadbőrökkel való kereskedés a hunugoroktól származik; Anonymus pedig azt mondja, hogy a magyarok az ős hazából való kivándorlás előtt olyan bőviben voltak a nyusztnak, hogy nemcsak a nemesek, hanem még a gulyások, juhászok és kanászok is nyusztbőrrel díszítették öltözetüket. A vadbőrök feldolgozása a magyaroknak szükségképpen ősi iparága volt; a szűcs épp olyan tősgyökeres magyar mesterember, mint a varga.
Éhik Gyula (1891–1964) biológus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia tagja a prémekről és a prémes állatokról ír könyvébe, amelybe felvett minden olyan prémet, amely a magyar vámtarifában és a magyar szaklapokban szerepel, így a könyv a magyar viszonyokon alapul. A könyv a következő csoportokban tárgyalja a prémeket és prémes állatokat: Ragadozók (Carnivora); Rágcsálók (Rodentia); Patás állatok (Ungulata); Erszényesek (Marsupialia); Majmok (Simiae); Rovarevők (Insectivora).
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 94. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.