Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Eckhardt Sándor: A francia nemzet missziós hite és a francia irodalom
A kiadványban szereplő előadás a szerző székfoglalója a Szent István Akadémia III. osztályának 1931. évi február 13-i ülésén.
A művelt európai nemzetek szellemi életének egyik feltétele, hogy nemcsak mitikus eredetmondákat eszelnek ki nemzeti presztizsük emelésére, hanem bizonyos missziós feladatokkal dicsekednek, s ezekben természetes imperializmusuk, létezésük, esetleg terjeszkedésük nyer igazolást. Az olasz civilizációs ideál, mintha a rómainak egyenes örököse lenne; az orosz megváltási eszme előbb a pánszlávizmust, majd a bolsevizmust zúdította Európára; a lengyel messzianizmus sok erkölcsi erővel táplálta a tragikus sorsú lengyel nemzetet, s nincs az a kis balkáni állam, mely meg ne találná az ő maga kis civilizációs hivatását. Gondoljunk az oláhok tiszta fikcióból álló romanizmusára, mellyel ők a latin civilizációt vélik képviselni a „barbár” magyarokkal és szlávokkal szemben.
Ily körülmények között csodálatos volna, ha az egyik legzseniálisabb, legaktívabb és más népek lelkébe talán a legnehezebben beilleszkedő nemzet, a francia ne találta volna meg a maga missziós hitét. És csakugyan, a francia nép missziós hite kialakulásával egyidős: s míg legfeljebb fogalmazásában változik, a frank-korszaktól kezdve a legújabb időkig állandó folytonosságban él irodalmi megnyilatkozásaival együtt. A római katolikus vallásosság uralma idején misztikus és kizárólagosan providenciális jellegű a francia nemzet elhivatottságának ez a gondolata; viszont a forradalmi deizmus győzelme óta főleg a civilizációs misszió gondolata váltotta fel a hit védelmének és terjesztésének eszméjét. E szerint az emberiségben rejlő isteni princípium a francia nemzetet választotta ki a haladás eszközéül, a többi nép csak adózója, átvevő, hálára kötelezett vazallusa az emberiség vezérnépének. A középkor misztikus misszió-hite azonban tovább él a modern katolikus írók gondolatában.
A missziós gondolatnak ezt a fejlődési menetét híven tükrözi vissza az irodalom. Az előadás ennek a gondolatnak legrégibb megnyilatkozásait keresi és kíséri végig történetét a ma irodalmáig.