A kötet a szerző dogmatikai tárgyú tanulmányainak gyűjteménye. A tanulmányok két szempont szerint kerültek be a gyűjteménybe.
Az egyik a használt módszer. Nem iskolás feldolgozások, hanem olvasmányok. Minden tétel bizonyos szélesebb keretbe van beállítva; hol az irodalmi vagy a közélet egy-egy aktuális kérdéséhez kapcsolódik, hol meg a tudományok tágas mezején mozog, ahol félreértések, vagy avatatlan ellenmondások merültek fel ellene. Ilyenkor azt a kérdést a teológia elszigetelt területéről odaállítják a testvértudományok közé, a természettudományba, a történelembe, avagy a filozófiába, s igazolására magukat ezeket a tudományokat szólaltatja meg. Ilyen módon olvasmánnyá bővülnek a dolgozatok, amelyekben a teológia a „regina scientiarum” szerepében mutatkozik be.
A másik a nemzeti szempont. Az egyetemes katolicizmus különben időn és helyi viszonyokon felül álló dogmái az itt közölt dolgozatokban magyar, tehát bizonyos helyi színezetet nyernek. A szerző ideálja a magyar teológus, amint a nagy és művelt nemzeteknél is teológiánk katolikus ugyan, de egyben mindig bizonyos nemzeti színezetet is visel; vagyis nemzeti íróit idézi elsősorban, a saját nemzeti irodalmában felmerült téves irányokkal szembeállítja a dogmák örök érvényű igazságait, s csak azután vet ügyet más nemzetek irodalmára is. Nekünk is van tudományunk, nekünk is van nemzeti irodalmunk, amelyben a teológus elég megbeszélni és kiigazítani valót talál a vallási dolgokat illetőleg (lásd például a Kölcsey Himnuszáról szóló értekezést). Ezek a dolgozatok arra a társadalomra hatnak, amelyben élünk és mozgunk; a külfölddel hiába foglalkozunk, hiába szállunk vele perbe, tudomást se vesz rólunk.
A kötet függelékébe több értékes, nem feltétlenül dogmatikai dolgozat is bekerült, például Dudek János Pázmánnyál kapcsolatos három előadása.