Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Dudek János: A modernizmus és a katholicizmus
A mű a XX. század fordulóján készült. Az akkori helyzetről így számol be az író: Sajátszerű az egyház helyzete kivált Francia- és Olaszországban. Mindakettő régi katolikus ország, s mégis Franciaország szeparációs törvény által véglegesen kidobta magából az egyházat, Olaszországban pedig az egyház befolyása a közéletre teljesen jelentéktelen s ami van is, mindenféle megrendszabályozásnak van alávetve.
Azonban egy baj még nem elég az életben. Ezekhez az állampolitikai visszás alakulásokhoz járul újabb időben a két ország némely katolikus teológusának az az eljárása, hogy a helyett, hogy egyházuk nehéz viszonyai között írásaikkal, korszerű és buzgó működésükkel a nép és az államférfiak gondolkodását jobb irányba terelni iparkodnának, a sekrestyébe vonulnak vissza, s onnan maguk is igyekeznek elrontani még azt is, amit a politikusok az egyházon még nem ronthattak, ti. a kereszténység tanait, a kor eszméivel való kiegyeztetés címén, természetükből, mivoltukból szeretnék kiforgatni.
Forradalom a templom körül s forradalom a templomban. A társadalmi láz, mely a nagy forradalom (1789) óta fogva tartja a lelkeket s nyugodni nem engedi, a papság némely törött lelkű tagjára is átragadt, s olyan felforgató irodalmi mozgalmat indítottak a teológia terén, mely, természetét tekintve, teljesen a XVI. század idejére emlékeztet, sőt talán még annál is rosszabb. A „tékozló fiú” parabolájának történeti ismétlődése ez a legújabb kiadásban, a külső ellenséghez csatlakozott belső ellenség. Ezek mind katolikusok, és állandó jelszavuk a katolikus tanoknak hol dogmatikai, hol jogi, hol egyházfegyelmi téren való korszerű átalakítása, mint ma a modernistáknak. A külső támadásokkal folyton karöltve járnak a belső támadások a saját emberei részéről. A baj mindig régi s mindig új, ma modernizmusnak hívják.
Az egyház 1907-ben kibocsátott Dekrétumában 65 tételt állított össze, hogy kifejezetten is jelezze állásfoglalását a megtévedt elmékkel szemben. A Dekrétum fontossága abban áll, hogy nyomában minden teológus és minden katolikus hívő tisztán látja, hogy a modern teológiai irányzatokban mi a téves, mi az elvetendő, mi nem egyezik meg az „intellectus catholicus”-szal. Nem sokkal később, 1910-ben X. Pius követelte a Sacrorum antistitum kezdetű motu proprióban a modernizmus tévedései elleni esküt, melyet az alszerpapság rendjétől felfelé minden egyházi rendhez le kellett tenni. (A II. vatikáni zsinat eltörölte ezt az esküt.)
A könyv tárgya ez a Dekrétum, mely szabatosan körvonalozza a modernizmus és a katolicizmus nagy ellentéteit. A 65 tételt a következő nyolc nagyobb csoportban elemzi. 1. Az egyházi tanítótekintély viszonya a teológiai tudományokhoz; 2. A Szentírás sugalmazottsága és történeti értéke; 3. A kinyilatkoztatás, a dogma és a hit; 4. Christologia; 5. A szentségek általában és részletesen; 6. Az egyház és szervezete; 7. Az egyház, a haladás és az igazság; 8. A katholicizmus jövője.