A magyar állam alapításától fogva egész 1848-ig katolikus állam volt, katolikus egyházunk pedig államegyház. A sok százados állapotnak ugyanezen évi XX. t.-cikk vetett véget, amennyiben a hazában bevett összes vallások között tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapított meg. Ezzel a régi katolikus államból felekezetlen állam lett, mely – legalább elméletben – egy „bevett” vallást se részesít többé előnyben, de nem is tol hátrább a másiknál. A törvényhozás azonban a kimondott egyenlőségi elv ellenére ugyanakkor egy sarkalatos hibát követett el, amennyiben a III. t.-cikk 6. és 7. §§-ai által oly jogokat kebelezett a saját hatáskörébe, melyeket, megszűnvén az egyházzal való sok százados testvéri viszonya, a katolikus egyház rendelkezésére kellett volna bocsátania.
Újabban, félvén a katolicizmus erősödésétől, kétségbe kezdték vonni az 1848-ban követelt s addig legalább elvben elismert jogainkat. A zavarosba jelszavakat dobtak s a közvéleményt olyképpen kezdték hangolni, hogy a szóban lévő jogok s javak tulajdonképpen az államé, tehát hogy a katolikusoknak nincs is joguk azok kezelését visszakövetelni. A könyv ezzel foglalkozik, hogy ha már a saját nembánomságunk miatt az 1848-ban a miniszter kezében rekedt jogainkat és javainkat egyhamar nem is kaphatnánk vissza, ami természetesen az ezek visszaszerzését föltételező autonómia felállítását is lehetetlenné teszi, legalább ezeknek a jogoknak és javaknak katolikus eredete s hozzánk tartozandósága álljon tisztán előttünk. Hogy legalább elméletben homály ne boruljon föléjük.
A probléma elemzésének lépései: 1. Helyzetünk; 2. A katolikus autonómia egyházjogi alakulat; 3. A főkegyúri jog természete; 4. Az egyházi birtok eredete és a magyar szent korona; 5. Az egyházi birtok eredete és az autonómia; 6. A miniszter kezében levő katolikus alapok és alapítványok; 7. A miniszter kezében levő katolikus alapok és alapítványok eredete; 8. A miniszter kezében levő katolikus alapok és alapítványok kezelése 1848-ig; 9. Milyen áron kínálják nekünk a protestánsok az autonómiát?; 10. A főkegyúr, a pápa és az autonómia.