E mű arról a jézusi életről beszél, amely alkalmas arra, hogy felvétessék az Istenember áldozatába, és így elfogadhatóvá váljék a Szentlélek erejében a mennyei Atyánál. Erre az életre a szentségekben kapott kegyelem teszi képessé és felszólítottá a hívő Isten népét.
A könyv elmélkedései arra kívánják rávezetni Isten gyermekeit, hogy keresztény életüket szentségi életnek tekintsék. Tehát olyan életnek, amelynek gyökereit és kibontakozását a szentté tevő kegyelem határozza meg. Ez az élet mennyei élet már a mi földi világunkban, mert a megdicsőült Krisztusba oltott és az ő teljességéből merít. A szerzők gondolatmenetének az ad értéket és aktualitást, hogy kimutatják: ez a földön kezdett mennyei élet nem elidegeníteni akar testünktől, világunktól, az embertestvérektől, a különböző közösségektől és a jelen feladataitól, hanem éppen arra van hivatva, hogy mindinkább otthon legyünk a magunk emberi életében. A kegyelem nem kivezetni akar bennünket ebből a világból, hanem mindent bele akar vonni az istengyermekség megszentelő erejének sugarába. Nem állít szembe semmivel, ami emberi és ami élet.