Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Domokos Pál Péter (össz.): „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” Kájoni János: Cantionale Catholicum; Petrás Incze János: Tudósítások
Domokos Pál Péter gyermek- és ifjúkorában maga is részese volt annak a megszakítatlan vallásos népi szellemiségnek, amely Kájoni János és Petrás Incze János életének is talaja volt. Mint Csíksomlyó szülötte, gyermekkorában sokat járt, ministrált a ferencesek ottani híres kegytemplomában, részt vett a búcsúsok fogadásában, hallotta a Székelyföld minden részéből és Moldvából Csíksomlyóra érkező búcsújáró nép énekeit. Mint gyergyóalfalvi „nagykántor” további ismereteket szerzett, mélyebb, most már tudatos betekintést nyert a katolikus népének használatába, életébe. Tanárként jutott el Háromszékre, majd vissza Csíkszeredába, s már ekkor, a 20-as években kezdte a népzenei gyűjtést – nem választva szét a nép közt is együtt élő egyházi és világi énekeket, így jutott el Moldvába, s úttörője lett a moldvai népzenei anyag feltárásának. Ugyanekkor kezdte el tanulmányozni és feldolgozni a történeti forrásokat, kéziratos énekeskönyveket is. Szerteágazó tevékenysége során mind jelentősebbé vált előtte Kájoni János személye és munkássága, különösen pedig Kájoninak Cantionale Catholicum című hatalmas énekeskönyve, melyet a legutolsó időkig használtak Erdély, Moldva és Bukovina katolikusai.
Ösztönzést és példát jelentett számára Petrás Incze János, aki vállára vette a moldvai magyarok ügyét, és élete hosszán rendületlen kitartással írta leveleit, tudósításait, közléseit a „tekintetes magyarnemzeti tudományos akadémiának”, a Szent László Társulatnak, azzal a reménnyel és bizalommal, hátha valaki közülük észbe veszi ennek a távoli, elfelejtett magyar kisebbségnek a sorsát.
Domokos Pál Péter, a magyarság sorsa, és a magyar művelődés ügye iránt érzett felelősség vállalásában, valódi szellemi örököse a keleti végeken fáradhatatlanul tevékeny két ferences barátnak, Kájoni Jánosnak és Petrás Incze Jánosnak.
Kájoni János, a szigorúbb szabályok szerint élő obszerváns ferences Csíksomlyón, „kalastromjuk nyomdácskáján” énekeskönyvet nyomtatott 1676-ban Cantionale Catholicum címmel. Az ezer-oldalas könyv 820 egyházi énekszöveget tartalmaz. A kezdő nyomdának nem voltak kottafejes betűtípusai, s így dallam nélkül, nótautalással jelentek meg az énekszövegek. Abban a korban ez általános gyakorlat volt. A mai ember számára ezek a nótajelzések már nem jelentenek eligazítást, ezért DomokosPál Péter célul tűzte ki az énekeskönyv dallamainak megkeresését. Munkája során felhasználta a korabeli nyomtatott és kéziratos forrásokat, valamint a szájhagyomány útján megőrzött régi népének anyagot is. A könyv első része Kájoni János Cantionale Catholicumának teljes, betűhív közlése, kiegészítve a felkutatott dallamokkal. Így e könyv az 1676-os első, 1719-es második, 1805-ös harmadik, 1920-as negyedik (Erdélyi Egyházmegyei Énekes könyv címmel megjelent) kiadás után, az ötödik, 1978-as kiadásként folytathatja útját.
Domokos Pál Péter 1929-ben elsőként gyűjtött Moldvában népzenét. A látottak és tapasztaltak alapján megkezdte a moldvai magyarság életének és történelmének tanulmányozását is. A kérdés kutatói között egy olyan magyar tudós pap munkásságát is megismerte, aki egész életen át Moldvában működött. Ez a tudós pap Petrás Incze János. Petrás Incze János az enyhébb rendszabályok szerint élő konventualista minorita ferences Klézse plébánosaként tevékenykedett. Felkutatta és kronologikus rendbe állította Petrás valamennyi elérhető írását, levelét, és közreadja a könyv második részében Tudósítások címmel. Ez az életmű megmutatja, hogy mit tehet egy lelkipásztor népéért.
A pdf fájl 1386. oldala egy kettős oldalú kép, amely a nyomtatott könyv 1384–5. oldala). Hogy a páros-páratlan oldalak rendjét megtartsuk, egy üres oldalt iktattunk be utána.