Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Dominique Lapierre: Az Öröm Városa
Ez a könyv „A szeretet éneke, a boldogság kiáltása, az élet himnusza, a gyöngédség és reménység tanítója, mely korunk minden emberének szól.
Az olvasó számára sokszor elképzelhetetlen az, amit a könyv leír. Hitelességét erősíti a mellékelt színes képek sora, amely nagyban emeli e kiadás értékét. Irgalmatlan sötét hátteret rajzol realista módon. Viszont ebből a környezetből valósággal kiragyog az emberi nagyság: mire képes az együttérző irgalmas szeretet, mennyire igaz a könyv mottója: „Mindaz, amit nem tudsz odaadni, az elveszett.” Mennyire igaz, hogy „az embertelen városnak van mágikus ereje, amely szenteket tud teremteni”. Névtelen szenteket. Mai körülmények között mutatja meg, hogy az ember nem arra született, hogy legyőzzék, és a szeretet az, amely mindennél erősebb. A szerző a névtelenséget nagyon hangsúlyozza.
A szerző így ír az Előszóban: „Egyik kalkuttai utam során egy riksahúzó elvitt a hatalmas város – melyben háromszázezer hajléktalan él az utcákon – egyik legszegényebb és legzsúfoltabb negyedébe. A telepet „Anand Nagar”-nak, az Öröm Városának hívták. Ez volt életem legmegrendítőbb élménye!
Mert a pokolnak ebben a mélyében több hősiességet, több szeretetet, több közösségi szellemet, több örömet és végül több boldogságot találtam, mint a mi gazdag Nyugatunk nagyon sok városában. Találkoztam olyan emberekkel, akiknek semmijük sem volt, és mégis megvolt mindenük; annyi csúnyaság, szürkeség, sár és szemét között én több szépséget és reményt találtam, mint nálunk a paradicsomban. Mindenekfelett felfedeztem, hogy ez az embertelen város mágikus erővel tud szenteket teremteni.
Olyan szenteket, mint Teréz anya, de tökéletesen ismeretlen szenteket, is mint ez a Paul Lambert, ez a francia katolikus pap, aki azért választotta lakhelyül az Öröm Városát, hogy együtt élhessen az ott lakó szerencsétlenekkel, segíthesse, gondozhassa őket. Vagy mint az a fiatal amerikai orvos, aki azért jött Floridából Kalkuttába, hogy segítséget nyújthasson azoknak az embereknek, akik mindennemű orvosi ellátás nélkül élnek. Vagy mint az az egykori londoni kereskedő, aki most leprások gyerekeit igyekszik kimenteni a nyomorból. Vagy mint Bandona, ez az asszami fiatalasszony, aki az Öröm Városának számkivetettjei számára az Irgalmasság angyala lett. Vagy mint az a sok millió ember, férfiak, nők és gyerekek, akik arra vannak ítélve, hogy napi ötven centimes-nál kevesebből kell továbbélniük, és mégis szembeszállnak a könyörtelen sors csapásaival. És győznek. A mosolyukkal győznek.”