Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Dombi Márk: Szent Gertrúd, az isteni szeretet követe
Szent Gertrúd (1256–1302k) a középkori misztikának egyik legkedvesebb alakja. Még csak ötéves volt, mikor a helftai cisztercirendi apácakolostorba lépett. Az apátnőn kívül nagy és jótékony hatást gyakorolt rá ennek nővére, Szent Mechtild, kinek Istennel egyesült bensőséges kegyelmi életét tárja elénk a „Különös kegyelem könyve”. A fiatal Gertrúd a kolostori iskolában rendkívüli előmenetelt tanúsított mind a vallásos, mind pedig a világi tudományokban, de később lelki életét kezdte elhanyagolni, s az előbb példásan buzgó szerzetesnő egyre lanyhább lett. Az Úr azonban megkönyörült rajta. Huszonöt éves volt, mikor egyszerre csak heves vihar támadta meg szívét. Sötét éjszaka borult szép lelkére úgy, hogy a szerzetesi élet igáját már-már szinte elviselhetetlennek találta. Ez a lelki zavar, kínzó sötétség több héten át tartott. Ezzel – mint Gertrúd maga mondja: – „hiúságának és kíváncsiságának tornyát akarta ledönteni az Úr, amely kevélységgé kezdett növekedni”. Végre megjelent lelke előtt az Üdvözítő (1282. január 27.), és szavaira elült szívében a vihar, az Úr békéje újból elárasztotta lelkét. Ettől kezdve lankadatlan buzgósággal tört előre a tökéletesség útján. Az Üdvözítő pedig isteni nagylelkűséggel viszonozta jegyesének hűségét, egész haláláig. A kegyelmi ajándékok szinte határtalan bőségével árasztották el lelkét, s szívének az ő Szentséges Szívével való misztikus kicserélése által a legbensőbben egyesítette magával.
Azokat a tanításokat, melyekben Gertrúdot isteni Mestere részesítette, részint maga (II. könyv), részint mások, kik előtt lelkét alázatosan föltárta, leírták (III., IV. és V. könyv, az utolsó fejezetek kivételével). Bennük a lelki életnek kimeríthetetlen kincstárát hagyták az utókorra.
Az isteni Szeretet követe az úgynevezett magánkinyilatkoztatások közé tartozik. Bámulattal adózik neki, s gyakran idézi őt a mi Prohászkánk is, különösen utolsó remekművében, az „Élővizek forrásá”-ban, hol „csodálatos, tűzből szőtt emberszív”-nek nevezi.
A mű tartalma rendkívül változatos. Különösen azonban két jellemző vonását kell kiemelni. Az egyik: Jézus Szentséges Szívének lépten-nyomon megnyilatkozó bensőséges tisztelete, a másik: az Egyház liturgikus életével való egybeolvadás. Misztikus lelki élményeinek kiinduló pontja legtöbbször a szentmise szentáldozással, a zsolozsma, vagy az ünnep jelentősége. Mindezekben a liturgia által inspirált lelki élet egyik legszebb kivirágzását láthatjuk, és Szent Gertrúd példájával ezen a téren is biztos útmutatóul szolgál.