Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Dom Columba Marmion: Krisztus, a lélek élete. Lelkigyakorlatok
Marmionnak, a maredsous-i bencés apátnak a lelkiélet három klasszikus művének eme első kötetéhez írt előszavában Mercier bíboros így szól: „Ezek a lapok jótékony hatásúak. Megnyugtatják a lelket és leegyszerűsítik a keresztény életet… A szerzőnek az a legfőbb gondja, hogy kitágítsa a saját, egyéni módszereik útvesztőjében megzavarodott lelkeket; megszabadítsa őket szolgaiságuktól és megkönnyítse nekik Isten felé szárnyalásukat…” Szinte azt mondhatnánk: megrövidíti számukra az utat a jó Istenhez.
Az első fejezetben Marmion a legfölségesebb Szentháromság szentélyéhez vezeti el az olvasót. Bemutatja, hogyan tervezte ki Isten öröktől fogva, hogy az örök Ige emberré legyen, és mi az ő fogadott fiai legyünk. E végből leírja Krisztusnak, minden szentség egyetlen mintaképének közvetítő szerepét, hogy lelkünket megszentelje. Elégtételével és érdemeivel ő fizette le üdvösségünk árát, és kiérdemelte számunkra az istenfiúság kegyelmét. Ezután azt vizsgálja, hogyan valósul meg Isten örök terve a lelkekben. Krisztus megalapítja Egyházát, mely folytatja itt a földön az ő megszentelő küldetését és elküldi Szentlelkét, aki befejezi megszentelődésünk művét. Isten terveinek középpontja tehát Krisztus: lelkiéletünknek is ő kell, hogy legyen egyetlen középpontja, Élete.
A mű második, nagyobb része a lélek munkáját mutatja be, aki be akarja fogadni ezt az Életet. Első lépés feléje a Krisztus istenségébe vetett hit. Ezt a keresztség, az első szentség veti el a lélekben, de ez egyúttal magában rejti a keresztény élet csírájának kettős jellemvonását is: a halált és az életet. A keresztség által „meghalunk a bűnnek”. De ez a halál nem végleges: minden keresztény léleknek újra meg újra, – Szent Pál szavai szerint: – napról-napra meg kell halnia, hogy élhesse az Isten életét. Majd sorra kerülnek azok az eszközök, amelyek hozzásegítik a lelket, hogy megvalósíthassa ezt az „Istennek szentelt életet”. Ennek az életnek boldog betetőzése azonban csak az örök boldogság lesz majd, amikor elérjük istenfiúságunk végső beteljesülését Jézus Krisztusban, és örökre megvalósulnak Isten örök tervei, melyeket végtelen jósága érettünk kigondolt.
Ez a mű egyszerű, akár maga az evangélium. Semmi művészkedés vagy keresettség nincs benne. Olyan egyszerű az itt kifejtett lelkiélet, akár az első keresztények élete. Mintha Szent Pált hallgatnánk újra mi is. „Akadnak talán olyan lelkek is, – idézzük újra Mercier szavait, – akik megütköznek a lelkiéletnek ezen a leegyszerűsített alakján. Ezek nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nem utolérhetetlent kergetünk, amikor a tökéletességre törekszünk. De Krisztusnak és az evangéliumnak van igaza. És nincs-e megírva az evangéliumban: «Ha nem lesztek hasonlók a kis gyermekekhez, nem mentek be a mennyek országába?» És nem kiáltott-e fel az isteni Jézus szent lelkesedésének egyik pillanatában: «Áldalak téged, Atyám! mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kijelentetted a kisdedeknek?»”
A könyv elmélkedései:
I. Isten üdvösségtervének célszerű elrendezése (1. Isten eleve arra rendelt minket, hogy fiai legyünk Jézus Krisztusban; 2. Krisztus minden életszentség legszebb példaképe; 3. Krisztus megváltásunk szerzője és a kegyelmek végtelen kincsestára; 4. Krisztus minden kegyelem forrása; 5. Az Egyház, Krisztus misztikus teste; A Szentlélek, Jézus Lelke).
II. A keresztény élet alapja és kettős arculata (1. A Jézus Krisztusba vetett hit a keresztény élet alapja; 2. A keresztség, az istenfiúság és a kereszténnyé avatás szentsége: „Halj meg a bűnnek, és élj Istennek!”
A) Halj meg a bűnnek! (3. Delicta quis intelligit? — „Ki érti meg a bűnt?”; 4. A bűnbánat szentsége és erénye).
B) Élj Istennek! (5. Az igazság a szeretetben; 6. Természetfeletti életünk fejlődése Krisztusban; 7. A szentmiseáldozat; 8. Panis vitae – az Élet kenyere; 9. Vox Sponsae – a Jegyes szava; 10. Az imádság; 11. „Szeressétek egymást”; 12. A megtestesült Ige Anyja; 13. Coheredes Christi — „Krisztus társörökösei”).