Divald Kornél (1872–1931) művészettörténész, író, a Szent István Akadémia és a
Magyar Tudományos Akadémia tagja. Könyvében a következő módon osztja fel a magyar iparművészet tárgyalását.
I. Bevezetés;
II. A honfoglalás kora;
III. Árpádházi királyaink kora;
IV. Vegyesházbeli királyaink kora és későbbi szórványos emlékek;
V. A sodronyos zománc és ötvösségünk a XV–XVI. században;
VI. Középkori miseruhák és szőttesek;
VII. Agyagművességünk a XV–XVI. században és későbbi fazekasmunkák;
VIlI. Újkori ötvösség;
IX. Újkori hímzések és csipkék;
X. Üveg, fayence, porcellán;
XI. Sokszorosító müvészet és könyvkötés;
XII. Korunk iparművészete.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 75–76. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.