Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Cyprián: Utak az életben
A szerzői név álnév, Andor Józsefet (1871–1918) takarja, a XX. század első két évtizede katolikus hazai szépirodalmának népszerû szerzôjét. A könyv a Családi regénytár harmadik köteteként jelent meg.
„A Családi regénytár azt a nehéz, de szintoly fontos föladatot tűzte maga elé, hogy olyan magyar regényirodalmat létesítsen, mely nem állítja az olvasót az elé a kínos választás elé, hogy válasszon egyfelôl vallásának igazságai s az erkölcs parancsai, másfelôl a regény olvasása közt; mely nem akarja elhitetni azt, hogy a művészet a vallás és erkölcs elvein túl fekvő valami; de még azt sem, hogy a regényírónak szabad a könyvébôl szószéket csinálnia a katolikus vallás ellen, de sohasem a katolikus vallás mellett; szabad hirdetnie, hogy az emberi élet egyetlen rugója a testi önfenntartás és a faj fenntartása, de nem szabad hirdetnie, hogy vannak ezeken kívül egyéb rugói is.”
„Ezzel a sorozattal a Szent István Társulat olyan regényirodalmat akart teremteni, mely nem léha vagy gonosz, hanem amely méltó a magyar nemzethez, s méltó arra, hogy az irodalomtörténet majdan foglalkozzék vele.”
A könyv minden elbeszélése egy-egy kritikus élethelyzetet rajzol meg, és adja az abból kivezető megoldást. A „Párbaj után” című írás arról szól, hogy a párbajjal kivonjuk magunkat az isteni igazságszolgáltatás alól a mondvacsinált emberi becsület hangoztatásával, és az emberi gőg és hiúság alkotta előítéletért megszegjük az örök törvényeket. Mind a vesztes özvegy felesége, mind a „győztes” az Istenhez fordulással szerzi meg lelki nyugalmát. Ma nem párbajozunk, de sok különböző módon tesszük kockára életünket emberi hiúságból.
A következő, „Vérvándorlás” című elbeszélés a tékozlás, kicsapongás, léhaság, tobzódás ellen emel szót.
A „Riza kisasszony”-ban egy boldogtalan vénkisasszonyt egy apáca tanít ezekkel a szavakkal: „Próbálj enyhülést keresni bánatodban. Nézz körül: elhagyatottságot, nyomort fogsz látni magad körül is. Tárd föl kezedet és szívedet, és míg a szerencsétleneken könnyítesz, magad is könnyebbülsz. A szenvedés, amit az ember a maga számára lefoglal, terméketlen és fölemészti a lelket; gyümölcsöztesd a mások javára és Isten áldása megszenteli házad tájékát.”
A „Válás előtt” szerencsétlen asszonya nem akarja felbontani rosszul sikerült házasságát, mert azzal megszegné Isten előtt tett esküjét. Ki-ki viselje türelemmel, amit rámért a Gondviselés. Isten törvénye mindig előbbre való az emberi gyöngeségnél.
Az utolsó, „Könnyelmű lépés” című elbeszélés az átöröklött betegség okozta helyzet megoldását a hősnő szájába adja, aki inkább lemond boldogságáról, de megszakítja a tragédiák sorát.