A „Mindennap együtt az Úrral” sorozatban Krisztus Urunkkal találkozunk minden vasárnap a liturgia, a szentmise ünneplésében és e találkozás élményeit, gondolatait visszük tovább a hét minden napjára, a vasárnapi olvasmányok és az evangélium szétteregetésével, hozzácsatlakozó elmélkedéssekkel és imádságokkal. Ezzel naponként valóságos rövid imaegységet kapunk. Íme: a világi hívők számára beígért „breviárium”.
A legszebb imakönyv mindig saját szívünk marad. A krisztusi hívők elsősorban arra hivatottak, hogy a liturgikus közösségben, a magát feláldozó és a húsvéti lakoma alakjában magát nekünk adó Krisztussal és az Ő nevében egyesült testvérekkel imádkozzunk együtt; ugyanakkor azonban be kell térnünk saját szívünk kamrájába is, hogy az Atyát rejtekben imádhassuk. (Mt 6,6). A mai rohanó és nyugtalan ember szívét kívánják a könyv oldalai imádkozásra, az Istennel való személyes kapcsolat felvételére indítani, ezért alkalmazta a szerző a keresés, a hívás, a párbeszéd, az elmélkedés és a lélek felkiáltásainak és megszólaltatásainak változatos alakjait. Észrevétlenül is a régi breviárium formájára találunk rá: antifóna vagy élőének, párbeszédes bevezetés, Isten szavának meghallgatása, a hallottaknak eszmelődésben való lelki feldolgozása és végül az imában végződő himnikus kicsengés. Az egyes napok az ima örök ritmusának mozgalmasságában, Isten, a mi Urunk és mennyei Atyánk imádásában, teremtményi köszönetünkben és végül meg nem szűnő gyermeki kéréseinkben alkotnak változatos egészet.
Mivel a napi szövegek a vasárnapi és ünnepi szentmisék gondolataihoz igazodnak, a könyv nem alkalmazza a naptárszerű megjelölést (okt. 1, 2, 3 stb.), hanem a papi breviáriumhoz hasonlóan a liturgikus év megjelöléseit adja (advent 1. vasárnapja stb.). Ez a szerkesztési mód azzal az előnnyel is jár, hogy ezek a szövegek bármely naptári évben használhatók, természetesen legelőnyösebben az „A” liturgikus évben.