Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Bougaud, Emil: Boldog Alacoque M. Margit élete és a Jézus Szent Szíve tiszteletének eredete
A szerző, Louis-Victor-Émile Bougaud (1823–1888), Laval püspöke, nagyhatású francia egyházi író és szónok.
Alacoque, Szent Margit-Mária (1647–1690) apáca, misztikus, a Jézus Szíve tisztelet egyik apostola. Misztikus élményei még gyermekkorában kezdődtek. Körülbelül hetven látomása volt, közülük négy a Jézus Szíve-tiszteletre vonatkozott. Az egyikben feladatul kapta a Szent Szív nyilvános megünnepelését (az ünnep ma is az Úrnap nyolcadára, péntekre esik). Halála napját előre megmondta, s megnevezte a két újoncnőt is, kiknek karjai közt a szentségekkel megerősítve örökre „elmerül Jézus Szívében”. Jézus Szíve neki adott ígéretei között szerepel a nagykilenced. Az ígéret: „Megadom a végső megigazulás kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymást követő hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg a halálos bűn állapotában, sem a nekik szükséges szentségek nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz haláluk óráján.” A nagykilenced hagyományos formája elsőpénteken szentgyónás, szentmise szentáldozással.
Ez a mű, míg egyrészt, mint a többi szentek élete, csodálatra késztet s Szent Margit kiváló erényének követésére buzdít, másrészt a nyert kinyilatkoztatás igazságát is hathatósan megerősíti. Ugyanis nemcsak tanúságának őszinteségét bizonyítja, hanem kiváló szelídsége, önmaga felől táplált csekély véleménye, a felebarát lángoló szeretete, önsanyargatása, akár az emberektől szenvedett, akár fölülről rábocsátott testi-lelki gyötrelmeinek elviselésében tanúsított vidámsága, a szenvedések kielégíthetetlen szomja s a megvettetés vágya révén világosan feltünteti, hogy Isten, mint szokta, a nagy dolgok véghezvitelére a világ szemében a gyöngét választotta ugyan ki, de egyúttal kegyelmének szakadatlan folytonos működésével és hatalmával tökéletesen Szent Fia képére alkotta, hogy a rábízandó fönséges munka végrehajtására egészen alkalmas legyen.
Margit-Mária nővért 1864. április 24-én boldoggá, 1920. május 13-án szentté avatták.