Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Bőle Kornél: Árpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügye és a legősibb latin Margit-legenda
Árpádházi Szent Margit (1242/43–1270) IV. Béla király lánya. A tatárok elől menekülő szülei még születése előtt fölajánlották Istennek az ország megmeneküléséért. 1246-ban átadták a veszprémi domonkos kolostor priorisszájának, később a Nyulak szigetén épült kolostorban élt. A legnehezebb szolgálatokat végezte, a legkeményebb vezeklésben élt. Népéért, családjáért és Egyházáért vállalt szenvedéseit Isten sok különleges imameghallgatással jutalmazta. Többször újraindított szentté avatási perét 1943-ban zárta le XII. Pius pápa.
Magyar sorsunkhoz – úgylátszik – hozzátartozik, hogy egy ilyen szent ügyet, mint Boldog Margit hivatalos szenttéavatása, csak nagy nehezen, sok század után, kivételes erőfeszítéssel tudjunk elintézni. Igaz, hogy a siker felett érzett boldogság, nemzeti becsületünknek a katolikus egyházon keresztül történő öregbedése, kárpótol minden fáradságért és hosszú várakozásért. Mintha csakugyan a Gondviselés a nehéz, keserves időknek szánta volna ezt a felemelő vigasztalást, hogy letiportságunkban (Trianon után), kicsinységünkben és zokogó sírásaink idején éljük meg az egész világ színe előtt való felmagasztalásunkat! — mindenütt a legélénkebb érdeklődést észleljük s ezirányú munkánkat szinte fokozott áldás kíséri.
1929-ben a domonkosrendi tartományfőnök hivatalosan megbízza P. Bőle Kornélt a szentté avatás előkészítő munkáival, aki a rendi hatóságok és egyházi felsőbbségek támogatásával kutat, propagál, hirdet, és sürgeti Boldog Margit tiszteletét, és az érdeklődést itthon, valamint az egész világ katolikusainak érdeklődését az ügy iránt megnyeri. Erről a tevékenységéről tartott felolvasást Bőle Kornél a Szent István Akadémia I. osztályának 1932. május 13-án. Ez a kiadvány annak a felolvasásnak az anyaga.