Ez a füzet Bolberitz Pál filozófus előadása, melyet a Szent István Akadémia székfoglaló előadásaként olvasott fel 2003. november 25-én a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében.
Az előadás azt kívánja bizonyítani, hogy a magyar filozófiának nincs szégyellnivalója. Több mint ezer éve lépést tartottunk Európa szellemi irányzataival. Még történelmünk válságos korszakaiban sem aludt ki teljesen az értelem fénye a magyar honban. Laskói Csókás Monedolatus Péter olyan filozófiai gondolkodó volt, aki hazánkban elsőként kísérelte meg a filozófia önálló művelését, de ugyanakkor maradandóan rámutatott munkásságával arra, hogy a hit és ész nem zárják ki egymást. A filozófia, ha igazi filozófia kíván maradni, nem hagyhatja figyelmen kívül annak transzcendentális lehetőségi feltételét. Laskói Cusanus recepciója pedig az előbbieket azzal támasztja alá, hogy épp egy olyan reneszánsz katolikus bíboros filozófus teológust emelt ki a feledés és a félreértettség (Cusanust ugyanis sokáig katolikus körökben panteizmussal vádolták) homályából, aki a hit és ész harmóniáját életművében – Laskói számára is példaértékűen – meg tudta valósítani.