A kötet a legelső magyar ázsiakutató életrajza és kritikai méltatása 46 képpel, 8 térképpel és 5 kézirati facsimilével. A kötet két utolsö térképmelléklete kinyitható, nagy méretű.
A könyv megírásakor ünnepeltük a 700 éves évfordulóját annak, hogy 1235–36-ban járta meg Alánia vad vidékeit, a kirgizpuszták élettelen birodalmát, az Ural erdőborította lejtőit s a végtelen orosz rónaságokat egy magyar, domonkosrendi szerzetes, névszerint Juliánusz. Ez az út reánk, magyarokra nézve több okból is nagyon nevezetes. Elsősorban ez alkalommal fedezte fel Juliánusz barát Ázsia magyarjait abban a Magna Hungariában, amelyet a legtöbb nyugati s hazai krónika megemlített ugyan, de csak annyit tudtak róla, hogy valahol Meótisz ingoványain túl, Európa és Ázsia határán fekszik. Másodsorban Juliánusz volt az, aki közvetlen értesülései alapján elsőnek hozott hírt Európába a tatárok közeli, támadó szándékáról. Harmad-, de nem utolsó sorban Juliánusz útja tette újból ismertté Ázsiát az ókori földrajzi ismeretek széles perspektíváját már rég elveszített Nyugat előtt.
Aki ezt a tettet véghezvitte, nem mindennapi, szürke ember. Juliánusz testvér az évezredes magyarság egyik legnagyobb alakja: tudós és hős, vallásának egyik legelszántabb apostola. Ami hét szerzetestársának nem sikerült, végrehajtotta ő: a földi poklok minden kínján keresztül felkutatta azokat a magyarokat, akik a honfoglaló törzsektől elszakadván az Ural nyugati lejtőin telepedtek meg. Közel két esztendőbe, hihetetlen sok nélkülözésbe és szenvedésbe került ez az út, de teljes sikerrel járt. Mint földrajzi utazó közel akkora területet tett ismertté Nyugat előtt, mint az akkor ismert Európa volt!
A nehéz viszonyok közt megállta a helyét mint ember, mint pap és mint kutató egyaránt. Munkásságának eredményei földrajzi, néprajzi, történelmi és egyháztörténeti szempontból egyaránt felbecsülhetetlenek. Ha Juliánusz nem magyarnak születik, hanem bármely más, nyugati nemzet fia lett volna, ma a legnagyobbak között emlegetnék, így pedig még idehaza is alig tudnak róla. E munka célja elsősorban az, hogy a hetedik évszázados fordulón emléket állítson annak a méltatlanul elfelejtett Juliánusznak, aki legalább is díszes szobrot érdemelne hazájától, de így még emléktáblája sincs! Másrészt a ritka jubileum különösen megokolttá teszi, hogy Juliánusz útját minden szempontból megvizsgáljuk és tüzetesen feldolgozzuk annál is inkább, mert mind a mai napig több homályos, vagy rosszul értelmezett rész zavarta az eredeti szövegek valódi értelmét.
A szerző, Bendefy László (1904–1977) geodéta, geológus, történész, tudomány- és technikatörténész. A Vatikáni Levéltárban a keleten maradt magyarokra vonatkozó adatokat talált. Az ő kezdeményezésére állították fel a Halászbástyán Antal Károly szobrászművész Julianus és Gerhardus barát szobrát.