Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Belon Gellért: Ellesett pillanatok
A könyv bevezetőjéből: „Ez a könyv magán hordja keletkezésének bélyegét. Az Új Ember szerkesztősége kért néhány nagyböjti elmélkedést öt évvel ezelőtt. Legcélszerűbbnek láttam a sokszor hallott szenvedéstörténet kicsiny, de mégis sokatmondó részleteinek föltárását. És mert folyamatosságról volt szó, rovatcímet is adtam neki: Ellesett pillanatok-at. Olyan kedvezően fogadta az olvasóközönség a néhány elmélkedést, hogy a szerkesztőség a nagyböjt elmúltával is kérte a szentírási elmélkedéseket. Minthogy az olvasóktól is, közöttük paptestvérektől is élőszóban is, írásban is jöttek kérelmek és bíztatások, így alakult ki a majdnem öt éven át folytatódó sorozat. És most már nem találomra keresett szentírási részek elmélkedései voltak, hanem a liturgikus év egymás után következő ünnepein és vasárnapjain felolvasott evangéliumból ragadtam ki egy-egy ritkábban tárgyalt mozzanatot. Nem rendszeres feldolgozásról van tehát szó, de – általában – a vasárnapokon felhangzó evangéliumi részletekből egy-egy kiragadott mondat az elmélkedés tárgya. De amint az ember egész jelleme kiolvasható az arcvonásaiból, kezéből, írásából, úgy e szentírási részletek is magukban hordozzák a kinyilatkoztató Isten mondanivalójának teljességét.
Az elmélkedések általában eredésük pillanatának ihletét hordozzák magukon. Az anyag elrendezésére jónak látszott kétféle módot követni: az ünnepekben mást, és az évközi vasárnapon mást. Az ünnepeken magán (karácsony, húsvét) nem jelezzük a liturgikus év betűit, csak az előkészítő vasárnapoknál (advent, és nagyböjt vasárnapjai). Az ünnepeken pedig több gondolatot adó írást is becsatoltunk. Húsvét és a húsvét utáni vasárnapok evangéliumai a liturgia szerint is jórészt változtathatók. Az évközi vasárnapok a liturgikus évnek megfelelő evangélista neve alatt szerepelnek.
A kis részletek föltárása azt akarja megmutatni, hogy mennyi szépség és mélység van a szentírás rejtekeiben. És érdemes időt szentelni neki, mert így tárul fel előttünk az embert emberként kereső Isten irgalmas jósága.”