Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Bánk József: Vasárnapok – ünnepnapok. Gondolatok és buzdítások az egyházi év vasárnapjaira és ünnepeire
Az igehirdetés igen fontos hangsúlyt kapott a II. Vatikáni Zsinaton. A Szent Liturgiáról szóló Konstitució előírja, hogy minden vasárnap és parancsolt ünnepen a néppel együtt mondott misében a liturgiával kapcsolatos szentbeszédet, vagyis homiliát kell tartani. Az Egyházról szóló konstitució pedig a püspökök legfőbb kötelességei között is kiemelkedő helyet biztosít az evangélium hirdetésének. Ők ugyanis az Egyház autentikus, vagyis hivatalos tanítói, akik Krisztus tekintélyével hirdetik az igét. A papságról szóló dekrétum pedig többek között így szól: „A papoknak, mint a püspökök segítőinek elsőrendű feladatuk Isten evangéliumának hirdetése az Úr parancsa szerint: „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangélumot minden népnek. (Mk 16,15)
A prédikáció mind tartalmi, mind formai szempontból csaknem mindenütt krízisbe jutott. Ezért az eddigi predikálási rendszert sürgősen és komolyan revideálni kell… A predikálás rendjét az illetékes főpásztornak úgy kell irányítania, hogy meghatározott időn belül – pl. három év alatt – a katolikus hit fő igazságai a hívők tudomására jussanak, mégpedig felnőtteknék megfelelő módon, vagyis tervszerű prédikáció rendszert kell bevezetni. A szentbeszéd ne legyen hosszú és vontatott; alapos előkészület és komoly elmélkedés előzze meg. Támaszkodjék a Szentírásra, a mai kor emberéhez szóljon, stílusa legyen szép és emelkedett, a hirdetett tant a szónok példás élete támassza alá és az egész beszéd a Jó Pásztor szeretetét sugározza…” Olyan legyen, amely a hallgatóság hétköznapjaiba a hit fényével bevilágít, bátorít, segít, vigasztal, erősít. Legyen tápláló kenyér. A jó szónok egyik kezében ott van mindig a Szentírás, az örök változhatatlan igazságok szimbóluma. De a másik kezében ott látjuk a napi újságot, a változó, a zajló, a lüktető, az eleven élet tükrét. Az örök igazságok tiszta tükrében kell látni és keresni minden idők minden emberét.
A könyv az egész liturgikus évre ad prédikáció vázlatokat. A gyűjteményne célja és módszere az alábbi:
A könyvben összegyűjtött gondolatok és buzdítások élő, vagyis elmondott beszédek. Ezt sok esetben a beszéd szónoki stílusa és hangulata is elárulja.
Mivel minden beszéd egyéni lelkiség és temperamentum eredője, ebből nyilván következik, hogy az itt közölt buzdításokat nem lehet gépiesen elmondani. Gondolatfoszlányok, szerény szikrák, vázlatos buzdítások ezek tulajdonképpen. Ha egy-kettőt elmélkedve végigolvasunk, egy-egy mondatra, egy szóra vagy egy hasonlatra lelkünk feltétlenül rezonál és így további gondolatfűzésre ösztönöz. Ez által lehetővé válik könnyűszerrel a beszédformálás. (Természetesen ezt az olvasást már hétfőn meg kell kezdeni és sohasem szabad szombat estére halasztani.) E kötet tehát elsősorban beszéd-anyagot kíván nyújtani.
E munka több évi igehirdetés eredménye. Innen van az, hogy egy-egy vasárnapra vagy ünnepre több buzdítást is tartalmaz. Így bizonyos ismétlések elkerülhetetlenek voltak.
A könyvet nemcsak predikációs anyagnak, hanem, egyéni elmélkedési könyvnek is használhatjuk. Így mindinkább bekapcsolódunk az Ige liturgiájának megújuló áramába.
Minden beszédnél jelzi a könyv a megfelelő vasárnapi, illetve ünnepnapi perikopa szakaszt is. Legalább az evangéliumi perikopát okvetlen olvassuk el mielőtt a buzdítást átelmélkedjük.
Ha idők folyamán a mostani perikopa-rendszer meg is változik (ami be is következett), a részleges tárgymutató alapján e könyv továbbra is bőséges anyagot nyújt a szentbeszédekre való előkészülethez.