A mű a teljes egyházi jognak kézikönyv formája, amely mind a főiskolai hallgatók, mind pedig más érdeklődők igényeit egyaránt kielégíti. A mű eme második kötete újabb három nagy részt, ún. könyvet ölel fel: Igazgatási jog, Eljárási jog és Büntetőjog.
Az első kötetben tárgyalt három könyv után a IV. könyv: az igazgatási jog:. Az egyházi igazgatás a kormányzó hatalomnak ama része, amely a törvényalkotással és igazságszolgáltatással szemben, mint iurisdictio voluntaria érvényesül, mégpedig vagy a felek kérésére (in volentes et petentes), vagy pedig hivatalból. Rendesen a nem vitás jogok megállapítására (felügyelet, vagyonkezelés), a kegyelmi eszközök igazgatására (potestas gratiosa, pl. szentségek kiszolgáltatása s kegyek osztogatása, privilegium, dispensatio) irányul, de néha, mint kényszerintézkedés (potestas coactiva) lép fel, amely kényszereszközöket vesz igénybe bizonyos eredmény biztosítására (in invitos – pl. bizonyos magatartás megparancsolása büntetés kilátásba helyezésével stb.). Az igazgatási jogot három nagy részben teszi vizsgálat tárgyává. – Az I. részben szól a legspirituálisabb dolog, a keresztény tan igazgatásáról (potestas magisterii), a II. részben a kegyelmi eszközök, szentségek, szentelmények (potestas ministerii) s a velük szoros kapcsolatban álló nyilvános istentisztelet (cultus divinus) igazgatását tárgyalja, s végül a III. részben az egyházi felügyelet (potestas regiminis, iurisdictionis), elsősorban a vagyonfelügyelet vonatkozó szabályait elemezi.
Az V. könyv tárgyalja az általános eljárási jogot és az egyes különleges pereket.
Végül a VI. könyvben a teljes egyházi büntetőjogot foglalja rendszerbe.
E mű közel 1700 kánon (726—2414) anyagát teszi vizsgálat tárgyává.