Ez a kötet a kánoni jog hatalmas anyagából az alkotmányjogot mutatja be jogdogmatikai módszer szerint feldolgozva, és minden esetben hivatkozva az Egyházi Törvénykönyv megfelelő kánonjaira.
A könyv 1958-ban jelent meg, amikor a Világegyház az Egyházi Törvénykönyv hatálybalépésének negyvenedik évfordulóját ünnepelte. Mi magyarok büszkén emlékezünk meg arról, hogy az Egyházi Törvénykönyv nagyrészt, annak kilenc kötetes hatalmas forrásgyűjteménye (Codicis Juris Canonici Fontes, Romae, 1923–1939) pedig kizárólag Serédi Jusztinián, magyar bíborosérsek műve.
A könyv a következő paragrafusokat tárgyalja.
1. Az egyházi alkotmány alapjai.
2. Az egyház alkotmányjogi tagozódása.
A rendes egyházi hierarchia közegei– A pápai primátusból származó hivatalok (3. A római pápa; 4.A kardinálisok; 5. A római Kúria; 6. A bíborosi kongregációk; 7. A római Kúria törvényszékei; 8. A nagyobb kúriai hivatalok; 9. A Familia Pontificia és a pápai kitüntetések; 10. A pápai követek; 11. A patriarchák; 12. Az exarchák és prímások; 13. A metropolita;
14. Az apostoli adminisztrátor; 15. A független (nullius) apátok és prelátusok).
A rendes egyházi hierarchia közegei – A püspöki hatalomból származó hivatalok (16. A püspök; 17. A püspöki koadjutorok; 18. A püspöki kúria; 19. Az általános helynök; 20. A kancellár, jegyzők és a püspöki irattár; 21. A zsinati vizsgálók és tanácsos plébánosok; 22. A káptalan; 23. Az egyházmegyei tanács; 24. Az egyházmegye kormányzása a püspök akadályoztatása és széküresedés esetén. A káptalani helynök; 25. Az esperes; 26. A plébános; 27. A plébánia betöltése; 28. A plébános jogai és kötelességei; 29. A plébánoshelyettesek; 30. A templomigazgató).
Kollektív egyházkormányzas: a zsinatok (31. A zsinatok kialakulása; 32. Az egyetemes zsinat; 33. A plenáris és tartományi zsinat; 34. Az egyházmegyei zsinat).
A rendkívüli egyházi hierarchia közegei (35. Az apostoli vikáriusok és prefektusok; 36. Az apostoli vikáriusok és prefektusok hivatali jogai és kötelességei).