Ez a munka első részében az országról szól. Nem belső alakulását, morfológiáját akarja adni, hanem csak a területi változásokat tárgyalja és itt is úgyszólván kizárólag az országhatárok változásaira szorítkozik. Országhatárok nem véletlen alakulások, hanem nyelvi, hatalmi, gazdasági, történelmi és természeti tényezők együtthatásának eredményei. Ország és nyelv, határok és nemzetiségek. Ez a téma szomorúan aktuális Trianon után. A könyv nem történelmet ad, hanem egyszerű ismertetést, adatok sokaságát minden sallang nélkül.
A szerző, Balogh Albin (1887–1958) bencés szerzetes, főigazgató, a következők szerint csoportosítja a munkát:
I. Az ország (Magyarország területe a honfoglalás előtt; Az anyaország; A déli határ; A keleti határ; Az északi határ; A nyugati határ);
II. A nyelv (A magyar nyelv; A nemzetiségek (Uralaltájiak: Kabarok; Izmaeliták; Besenyők; Kúnok [jászok]; Tatárok; Székely-kérdés; Törökök); Indogermánok (Tótok [szlovákok]; Csehek; Lengyelek; Ruthének; Szlovének [vendek]; Horvátok; Szerbek; Bolgárok; Albánok; Görögök; Örmények; Olaszok; Vallonok; Franciák; Spanyolok; Oláhok [románok]; Germánok [németek, szászok, svábok]; Cigányok; Zsidók).
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának a 57. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.