A jelen munka az esztendő szakrális hagyományvilágáról szóló, negyedfélezer gépelt oldalra tehető kézirat kiemelt, de szervesen összetartozó része: az egyházi év legnagyobb ünnepeihez, lényegében tehát a Jézus evangéliumi életétől ihletett ünneplő hagyománynak, családi devóciónak és közösségi, társadalmi kultusznak, továbbá a mindennapi élet liturgikus eredetű (paraliturgikus) képzetkörének áttekintése.
A mű mindenütt a néprajzi humanizmus szellemében iparkodik ezt a világot a maga felekezetközi (interconfessionalis), illetőleg népközi (interetnikus) változatosságában bemutatni, amennyire már és még lehetséges… Munkánkban elvileg nem korlátozzuk magunkat egyedül a magyar, latin szertartású katolikus nép világára. Idézni, rendszerezni iparkodunk a többi magyar görög katolikus és protestáns szakrális kultúrák hagyományait is… Nem mondhatunk le a mellettünk, részben közöttünk élő népek rokon megnyilatkozásainak, vagyis az interetnikus párhuzamoknak számbavételéről sem…. Így tehát egyszerre vállalkoztunk szintézisre és alapvetésre, illetőleg dokumentációra és értelmezésre. (Bálint Sándor)