A neves piarista történész, Balanyi György életrajza Pirrotti Szent Pompilius Máriáról (1710–1766), a piarista rend egyik szentjéről, aki mindenütt különös szeretettel segítette a szegényeket, és elsők között terjesztette Itáliában Jézus Szíve tiszteletét és a naponkénti szentáldozást.1890-ban avatták boldoggá, és 1934-ben szentté. Szentté avatásakor XI. Pius pápa így beszélt róla:
„Pirrotti Pompilius Mária a Krisztussal Istenben eltemetett életet össze tudta kötni az evangéliumi tiszt serény és fáradhatatlan teljesítésével. Mikor ugyanis magasabb sugallatra a kalazanciusi eszmény követésére vállalkozott, olyan lendülettel vetette magát a szentség ormának megjárasára, hogy azontúl szinte minden gondolata csak a körül forgott, hogy életében minél tökéletesebb kifejezésre juttassa Krisztus képét, hogy minél bensőbb szeretettel tapadjon Hozzája, és hogy a gondjaira bizottakat szóval, példával és imádsággal minél eredményesebben sarkallja az Üdvözítő szentséges nyomdokainak követésére. Ezért mint az evangélium fáradhatatlan hirdetője, megállás nélkül járta a városokat, községeket és falvakat, s ezenközben az örök igazságnak olyan vakító fényét vetítette a hozzája sereglő tömegek lelkébe, hogy azok egyrészt bűneik megsiratására és kiengesztelésére, másrészt a kegyelem ösztönzésére az erény meredek ösvényének járására buzdultak.
Emellett volt gondja és érkezése a kalazanciusi alapítás sajátos céljának, ti. az ifjúság helyes szellemben történő tanításának és nevelésének hiánytalan teljesítésére is. Jól ismerte a fiatalság természetét; tudta, hogy olyan az, mint a viasz: jóra, rosszra egyformán könnyen hajlítható. Ezért mindenekelőtt szóval és példaadással magához igyekezett édesgetni az ifjakat, azután fokozatosan hozzászoktatta őket az evangéliumi törvény fegyelméhez és hozzáédesítette a keresztény erényekhez. Pirrotti Pompilius Mária élete tehát fényes példa, melyből minden értelmes ember nyilván láthatja, mily sokat tehet a katolikus vallás az ifjúság igazi nevelése érdekében.”