Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Balanyi György: Magyar piaristák a XIX. és XX. században
1642-ben, még a rendalapító Kalazanci Szent József életében megtelepedett a piarista rend Magyarországon, a szepességi Podolinban. A magyar vidékeken való begyökerezés II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának lezajlása után indult meg gyors ütemben. Önálló magyar provincia szerveződött, és a piaristaság belevegyült a nemzet életébe.
A magyar piaristaság népszersűségét magyar szelleme, a haladó kor igényeihez való tudatos alkalmazkodása és gyakorlatiasságra való törekvése (iskolai munkáját kezdettől fogva bizonyos józan eklekticizmus jellemezte; a humanisztikus tárgyak mellett egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a közhasznú ismeretek és a reális tárgyak felé), és az iskoladrámák felkarolása magyarázza.
1942-ben, e könyv megjelenésének évében ünnepelte a rend háromszázéves magyarországi működését. Ez az ünnep bizonyos fokig a magyarság ünnepe is, mert a piarista rend az elmúlt háromszáz esztendő alatt bőven juttatott szellemi kincseiből nemzetünknek, s a magyar szellemi és társadalmi fejlődésnek egész fejezeteit írta tele maradandó alkotásokkal; ugyanakkor azonban a magyar géniusz is szinte kézzelfoghatóan közrehatott abban, hogy a magyar piaristaság az egyetemes piaristaság egészen önálló, minden más ágazatától jellegzetesen elkülönülő hajtásává fejlődött.
Ez a kötet a XIX. és XX. század kimagaslóbb piaristáinak életrajzát nyújtja. Ezen piaristák megidézése a rendtörténet ügyét is szolgálja, hiszen egyik-másik kiválasztott hős életében egész rendtörténeti fejezetek lappanganak. A kiválasztást az a szempont is vezérelte, hogy lehetőleg olyan rendtagok életét mutassa be, akik az iskolán túl más téren is működtek, akik tehát szélesebb társadalmi körökre hatottak. A kötet névsora alkalmas a magyar piaristaság XIX. századi irodalmi és közéleti tevékenységének érzékeltetésére.