Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Balanyi György: A művelődés eszménye egy XVII. századbeli utópiában
Campanella Tamás (1568–1639) a barokkba áthajló késői reneszánsz legérdekesebb alakjai közé tartozik. Filozófus, természetbölcselő, asztrológus, történész, költő és forradalmár volt egy személyben. Színes, drámai fordulatokban gazdag életfolyása, mely az inkvizíció börtönéből pápák, szentek, államférfiak és fejedelmek barátságába emelte őt, csak fokozzák egyéniségének varázsát. Kortársainak egy része magasabbrendű lényt látott benne és bámulattal hajolt meg sokoldalúsága, rengeteg tudása és lázas tennivágyása előtt. Ő maga titánnak, prófétának, Mózessel, Solonnal, Mohameddel, sőt Krisztussal egyenrangú örvényhozónak érezte magát, aki arra született, hogy a hatalom, bölcsesség és szeretet háromságának jegyében megszabadítsa az emberiséget három főbajától: a zsarnokságtól, szofisztikától és képmutatástól, illetve ezek közös szülőanyjától, a tudatlanságtól. Lényében csakugyan volt valami rendkívüli, ami magasan kortársai fölé emelte. Műveiben lépten-nyomon a lángész felvillanásaival és a jövő szemléletébe mélyedt prófétalélek vízióival találkozunk.
De azért Campanella még sem sorozható az igazi nagy emberek közé, mert sajátos lelki berendezésénél és vérmérsékleténél fogva állandóan szélsőségek közt vergődött, s erényeit és hibáit egyaránt szertelenségig túlozta. Mint egy átmeneti korszak gyermeke, két világot hordott keblében, s ezeket sehogyan sem tudta egyensúlyba, harmóniába hozni egymással. Így vallási téren a középkor és a kezdődő katolikus ellenhatás mélységes hite csatázott benne a renszánsz kor kételkedésével és immanens világszemléletével, a filozófiában az ébredező természetbölcselethez való vonzódása mindjárt az első lépésnél összeütközésbe hozta őt rendje skolasztikus hagyományaival, a politikában pedig a gyűlölt machiavellizmus vonta homályba magasan szárnyaló idealizmusát.
A szerző tanulmánya első fejezetében Campanella Tamás életútját mutatja be. A második fejezetet Campanella Tamás, ha talán tudományos tekintetben nem is legértékesebb, mindenesetre legkiemelkedőbb és legismertebb alkotásának, a Civitas Solis (Napállam) részletes ismertetésére szenteli, amely a magántulajdon és a családi szentély ledöntése útján egy utopisztikus kommunista-kollektív berendezkedést hirdet. A harmadik fejezetben a Civitas Solis utóéletét táryalja. Habár Campanella Tamás élte fogytáig sem szűnt meg a megvalósításán dolgozni, az sosem valósult meg, de nagyrakelendő gondolatai egész sorát sugározta bele az európai kultúrfejlődésbe, melyek később szerves részei lettek gondolkodásunknak és törekvéseinknek.