Menü
Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
boritolap kep

Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia)

A patrológia (ókeresztény irodalomtörténet) önálló teológiai szak, mely a patrológiai kor egyházatyáinak és egyházíróinak élettörténetéről, irodalmi működéséről, tanításáról a történettudomány és a filológia módszerével (de figyelembevéve a patrológia sajátos, természetfölötti jellegét is) kritikailag igazolt rendszeres ismereteket közöl. A tanító Egyház a hagyomány egyik fő forrásának tekinti az egyházatyák és egyházírók írásműveiben megnyilvánuló tanúskodást. Bár annak a ténynek megállapítása, hogy kik tartoznak a patrológiában „az atyák, mint tanúk” fogalom körébe, teológiai, nevezetesen dogmatikai, nem pedig irodalomtörténeti szempontok figyelembevételével történik, valóságban a patrológia és az ókeresztény irodalom története mégis mind a felölelt anyagot, mind pedig az időbeli határokat tekintve, azonos terjedelműek.

Altaner Bertold (1995–1964) német egyháztörténész és a patrológiai tudósa könyve az alábbi csoportosításban tárgyalja a patrológiát.

  1. A keresztény irodalom az I. század végétől a IV. század kezdetéig
    A Szentírás és az egyházatyák iratai közötti időszak; Az apostoli atyák; A II. század görög apologétái; A II. század irodalma az eretnekek elleni küzdelemben; A harmadik és negyedik század keresztény irodalma a niceai zsinatig (Nyugati írók; A görög Kelet írói); Az ókeresztény kor szentírói (hagiografusai), történetírói és krónikásai.

  2. A patrisztikai irodalom virágkora
    tiek (Alexandriaiak és egyiptomiak; Kisázsiaiak; Antiochiaiak; A szír és örmény irodalom); Nyugat nagy egyházatyái és egyházírói.

  3. A patrisztikai irodalom harmadik, befejező korszaka
    Latin írók; Görög írók.


A könyv meta információi
| Megjelenés éve: 1947 | Oldalszám: 303 | Méret: 25x19 cm | Kötés: puha | Kiadó: SZIT | Nyelv: magyar | Fájl méret: 24 MB |