A könyv alcíme: „A tudományos apologetika tárgyainak bemutatása a teológia tudásalanyától való függésük és egymásközti rendszeralkotó kapcsolatuk szerint.”
A mű azokból az előadásokból nőtt ki, amelyeket Horváth Sándor a Pázmány Egyetemen az alapvető hittan (Theologia fundamentalis, Apologetika) tanáraként tartott.
A szerző lerakja azokat az alapokat, amelyekre az Apologetikának fel kell épülnie. Amint az Apologetika nem más, mint az istentan – a teológia – alapvetése, úgy a synthesis nem más, mint az alapvető istentan – az Apologetika – alapvetése, megalapozási elmélete. A szerző tisztázza és elmélyíti – a hitvédelmi tankönyvekben tárgyaltakon messze túlmenően – mindazokat a fogalmakat, amelyeket a tudományosan megalapozott Apologetika feltételez. Teszi pedig ezt annak a bölcseletnek – az arisztotelészi–szenttamásinak – a felhasználásával, melynél jobban bölcseleti rendszer még nem közelítette meg a bölcseleti gondolkodás eszményét.
A könyv szinte sugározza – az elbizonytalanodó hívők felé is – a keresztény kinyilatkoztatás észből igazolhatóságának meggyőződését. A szerző teljes bizalommal támaszkodik az ész teljesítőképességére, melynek nagyrabecsülését attól a mestertől sajátította el, akinél jobban – és merészebben is – senki gondolkodó még nem épített az észre.
Végül a mű kicsengése: „A teológia tudásalanya nem csupán egy részleges tudomány összegező elve, hanem az akár a Kinyilatkoztatásból, akár máshonnan merített összismeret szintézise. Azért a tudományos Apologetika, amely azt mindenfelől igazolja, jelentőségében és méltóságában annyira kiemelkedő, hogy más tudomány alig hasonlítható hozzá. Az Apologetikára vár az egész értelmi szintézis szilárd elvének előadása és igazolása. Méltán nevezhető az az elv – a teológia tudásalanya – az összes tudományok egyetemes javának, melynek megvédésében a maguk módján részt venni és irányításában részesülni mind hivatottak.”